Gil gyenge, de jól van, köszönjük a jókívánságokat. Hétfőn megy a kórházba, de még nem biztos, hogy maradnia kell, de az első lelete nagyon pocsék lett. Gyulladás van a szervezetéban, meg kell találni, hogy mi az.

Poronty ma hazajön, vége a lazsálásnak. Olyan jó, hogy süt a nap. Tegnap nagyot sétáltunk a nővéremmel meg a nagylányával babakocsistól mindenestül. :-) Náluk ebédeltem, mert Gil nem ehet csak diétásat, Lénárd elvan azzal amit kap, szóval meglógtam egy fél órára és rendesen tele pakoltam a hasam mindenféle finomsággal. Már a sütinél jártam mikor Gil telefonált, hogy a fiatalúr rájött, hogy nem vagyok kéznél és követel. Persze mikor megérkeztem már nem is voltam olyan fontos. Ha a melleim lecsatolhatósak lennének akkor sem mehetnék sokkal messzebbre mint így, de azért néha engedélyez egy-egy rövid kimenőt. :-D

Ma szeretném rendbetenni a teraszt, remélem sikerül. Utána olyan jó kimenni és ott ücsörögni ha süt a nap. A régi babakocsit úgy tervezem, hogy ott parkoltatom le és akkor Öcsi is levegőzik még mi Poronttyal hintázunk, gyurmázunk, festünk majd. (Nagyon remélem, hogy ez nem csak egy szép álom marad)