Mint egy rendes anya, fényképezőgéppel egyik kézben-videókamerával a másikban vártam, hogy énekelve besétáljanak Porontyék a terembe. Ilyen még nem volt!!! Poronty NEM nekem háttal állt a körben, hanem félkörben álltak és az én kicsi lányom pont velem szemben szavalt lepke ként! Természetesen a legszebb. legügyesebb, legokosabb volt, mint minden anyukának az ő kicsije.

Kaptam egy kézlenyomatot só-liszt gyurmából (igaz nem az ő kis kezét formázza, mert épp hiányzott mikor csinálták) és egy szál rózsát. Tavaly sokkal nehezebb volt könnyek nélkül, most valahogy erősebb voltam, valszeg a kamerázás miatt. (Itt utalnék D. Tóth Kriszta éppen aktuális bejegyzésére, na pont így vagyok ezzel én is!

http://lolavalazelet.blog.nlcafe.hu/     Lola pipacs volt. Ettől legszívesebben elbőgtem volna magam – nem tudom miért. Félkörbe álltak és énekelni kezdtek. Jó erősen megmarkoltam a handycamet, ránéztem a kis képernyőre, és venni kezdtem az eseményeket. Lola közben eszeveszetten integetett nekem a félkör közepéből, és mind a 21 fogával mosolygott. Éreztem a gyomromban a sírásgombócot. Vettem egy nagy levegőt és ráközelítettem az arcára. A zoomolástól hirtelen kitisztult a fejem, élessé vált addig párás látásom.)

Anya addig kint tologatta Öcsköst a babakocsiban, aki szépen végig aludt, köszönet érte.

Utána rövid séta, majd itthon a felvétel többszöri megtekintése, mondhatni loopolása, mert azóta csak ezt nézi Poronty és persze mindenkivel mondja a versét és sétál meg táncol velük együtt :-))))

Mi ezzel készültünk a nagymamáknak:

https://www.youtube.com/watch?v=SIwmnpCOsK8