Az ember hajlamos azt hinni, hogy ha gyermekének örömet akar szerezni akkor valami fincsi édességgel ezt meg tudja tenni. No, nálunk ez nem így sikeredett. A főzés fázisában még lelkes volt Poronty, mikor a sütőbe került a készítmény, már szabadkozott, hogy nem éhes. Mikor már enni kellett volna, na eddigra már eldöntötte magában, hogy micsoda baromságokat találok én ki, és mért nem csináltam egyszerűen tejbegrízt azt passszz :-D
Apa is tétován kezdett neki, de mikor megtudta, hogy Nutellát vagy lekvárt is lehet enni mellé, megjött a kedve és két szép nagy kockát be is vágott. A szomszédba is jutott egy kis kóstoló, sőt még mindig van a hűtőben egy kisebb hadseregnek való adag. Ma szeretnék küldeni Apának is, mert ő tudom, hogy kedveli.
Legközelebb majd megint perecet sütök, mert az tuti, hogy elfogy :-)
(A kép csak illusztráció!!!!)