Sűrű napok vannak mögöttem.
A nagyvendégség romjait sikerült eltakarítani. Jól sikerült minden. akaja finom lett és elég, a társaság nagyokat röhögött. (Sokszor előkerült a névválasztás, de csak nevetésbe fulladt a dolog, mert a mi vezetéknevünkhöz igazán nem egyszerű találni bármit is)
Voltan UH-on. Tuti kispasi a drága. Kaptunk fütyisfotót!! Szóltam a dokinak, hogy alaposan nézze ám meg, mert a frász kerülget, hogy mennyire megbízható a vizsgálat, hát most kitett magáért. Mindent megnézett, közben magyarázta, hogy mi micsoda. Kaptunk arcos fotót is, de sajna nem 3D-et :-( Az adatai szuperek. Ma megyek beutalót iratni cukorterhelésre, már nagyon várom! :-((( Mindegy túlélem valahogy.
Öcsi (aki a család szerint a Nándor nevet kapja, mi még nem döntöttünk) sokat ficánkol, de ez már nem a pillangós fajta inkább a vidd innen a nadrágod kötőkéjét, meg egyenesedj már ki mert kicsi a hely féle rugdosódás. Fájni nem fáj, de néha feszít rendesen, na ekkor simi meg beszélgetés, hogy anya ezt nem élvezi annyira mint ő és akkor meglapul szépen, ahogy egy rendes gyereknek illik!
Tegnap csajos napot töltöttünk anyával, hajatfestettünk (sötét lilás vörös lettem) dumcsiztunk, nagyot kajáltunk, vásárolgattunk (sikerült megint elkölteni egy csomó pénzt). Vettem Porontynak karácsonyi ajándékot, meg Gilnek is egy kis meglepit. Muszály vagyok már most gyűjteni, mert decemberben én a tömegben már nem szeretnék lökdösődve marakodni mindenért.
