Ma azaz vasárnap délben hazaérkeztünk Öcsi meg én.

Amint láttam Gil megírt sokmindent kivéve azt, hogy Öcsi neve hivatalosan Apjaneve LÉNÁRD lett. A szülőszobában Gil volt az erősebb, aki nemtom, hogy a perc hevében vagy már régóta tervezett merényletet követően, de ragaszkodott az általam favorizált névhez. Kisebb vitát követően (ránkszóltak, hogy jó lenne dönteni) maradtunk ebben az "erős mint az oroszlán" jelentésű névben. Szerencsére ezt nem lehet nagyon becézni :-)))))

A rövid beszámoló: (hosszú majd később)

14-14.30 óra NST, semmi jele semminek

14.30-14.45 vártam a dokim (több keményedés, de kibírható)

15.00-ig vizsgálat, NST értékelése, megbeszélés. Konklúzió: maradok, indítja a szülést

15.30-ig hívom Gil-t, anyáékat... húzom az időt, ezalatt beparázok, hogy szülni fogok és egyre nagyobbodnak a fájások, összehúzódások

Jelentkezek a szülőszobán, ahol felveszik az adataimat

16.00 ágyra kerülök, NST folyamatosan,, lassan Gil is megérkezik

17.00 szipákolok egy kis gázt, mert nem akartam kihagyni és a fájások is nagyon erősek

18.00 pontban megérkezik Lénárd!!!

Leírhatatlanul szép és formás. Hangosan felsírt. Elfelejt az ember minden fájdalmat, kínlódást. Gyorsabban jött mint Poronty annakidején, pedig ő is olyan volt egy gyorsvonat.

Hála istennek szépen szopik, nem sárgult be egy grammot sem. Tejem van bőven, eszek mindent amit lehet, hogy legyen is!

A kórházi élményekről később. Most még élvezem kicsit, hogy itthon vagyok és próbálok pihenni, mert ott nem nagyon lehetett.

Köszönök mindenkinek mindent, majd jövök-olvasok-válaszolok-kommentelek...stb

Lénárd itt szuszog a szobában, Poronty boldog, hogy hazajöttünk... én már nem éltem hiába!!!!!!!