Lassan készülődök az induláshoz, kissé vagyes érzelmekkel.

Viszem a csomagocskámat, mert úgy döntöttünk, hogy a dokira bízom magam. Ha ő azt mondja, hogy maradjak, maradok és szülünk. Ha ad még időt akkor hazajövök. Porontynak is összepakolásztam, beadom anyáékhoz, ha szülünk ő ott marad éjszakára. Gil-t is felkészítettem, hogy mi legyen ha maradok.

Este félóránként feszített a hasam, egy kis derékfájással kombinálva. Azt hittem tényleg beijedt, de aztán éjfél körül elmúltak a fájások. Lelkileg úgy gondolom készen állok, inkább az zavar, hogy így tovább fog tartani a dolog mintha itthon szépen lassan vajúdunk, aztán útrakelünk...stb.

Nos, lesz ami lesz. Hírekkel szolgálunk mindenképpen azt megígérem. Kkérlek szurkoljatok, szorítsatok meg minden, mert azért a zabszem az ott van az alfelemben még akkor is ha tudom, hogy mi vár rám (legalábbis azt hiszem tudom) :-D