Ma este fog hazakeveredni Poronty, ezért úgy döntöttem, hogy a mai napot Lénárdnak szánom. Már most lelkiismeretfurdallásom van azért, mert neki nem jut annyi figyelem mint anno Porontynak jutott. Akkor minden csak róla szólt, most meg szegény Öcsinek osztoznia kell rajtam rendesen. Gil sajna a hierarchia legaljára szorul, bár szerinte Ő mindig is ott volt. (Szerintem ott én voltam, de most muszály volt magamat előrébb helyezni, mert a kismamiság meg a szülés megviselt (ezt onnan is lehet tudni, hogy ma Zoránt hallgattam))

Anyáék reggel viszonylag korán érkeztek és Anya isteni húsgombóclevest főzött. Én összedobdtam egy lasagne-t és egy kis kalácsos-túrós sütit. Olyan jó volt, hogy együtt ebédeltünk, mert általában egyedül bekapok valamit és uccu vissza a frontra. Lénárd Apa ölében nagyon szépen alukált, úgy elringatta, hogy majdnem 4 órát aludt egyfolytában. Én tudtam fürdeni, hajatmosni és még folytattam volna, ha a védőnéni meg nem zavar a dolgaimban. Mindent ráhagytam így gyorsan végeztünk :-))) Anya elmosogatott, kivasalt, kiteregetett. Apa izzókat cserélt ahol kellett.

Van egy rossz hír is. A nővéremék fogadott Nagyija tegnap este 6-kor meghalt. Várható volt sajna, már régóta betegeskedett, de erre azért nem lehet felkészülni. Nagyon sajnálom, Anyával ma sokat beszélgettünk róla, az életéről, a szerelméről. Gil fog elmenni a nevünkben a temetésre, én majd gyújtok érte itthon gyertyát.

A reggeli hó eléggé meglepett. Közben meg szépen sütött a nap. Aztán egyszercsak szélvihar és hóvihar támadt. Apa kiment a kocsikhoz valaminek, szegény reszketve jött vissza. Nesze neked tavasz... azt hiszem még ráérünk a babakocsival :-D