Bővült a család

Szépen kezd a család összecsiszolódni, bár néha vannak buktatók :-)

Lénárd szépen alszik éjszaka, ezért nagyon hálás vagyok. Tegnap volt az első nap, hogy kikakilt a pelusból :-) eddig nem volt ilyen típusú balesetünk. Tudni kell, hogy előtte meg lepisilte a pelenkázót. Tiszta röhej, hogy még ez is vicces, pedig a nap végére már szinte minden a mosodában volt. Eddig kétszer bukott nagyobbat, általában inkább csak csuklik vagy büfizik egy hatalmasat.

Reggel Gil megy dolgozni, addig nézelődik vagy a pihenőszékben vagy a kosarában. Mikor keltem Porontyot addigra már alszik, így mi reggelizünk, felöltözünk, mosdunk...stb. Mikor kel Pöttöm addigra mi rendben vagyunk. Poronty játszik, én ha kell főzök vagy babázok. Szellőztetünk, eszünk (mikor megint elaludt), a délután meg általában közös és kötetlen. Gil-t nagyon várjuk haza, de sajna 5 előtt nagyon ritkán ér haza. Este kinek melyik gyerek jut :-) Pöttömöt együtt fürdetjük, ha Poronty RÁÉR (??!!) épp nem mesát néz, akkor ő is ott van velünk. Aztán jön az ő fürdetése és ha marad energiánk akkor mi is lezuhanyozunk :-)))

Amit nem lehet a kicsi mellett az a TV vagy film nézés. Nagyon érzékeny a csendre ha alszik. Poronty mellett ágyút is lehetett dörögetni, sőt szerette ha nincs nagy csend körülötte. Szivesen aludt vendégségben is az ölemben csak hallja a hangokat. Na Lénárd nem ez a fazon. Ő ha aludni akar, akkor legyen csend. Így hát csendben és sötétben vagyunk már 9-től. Legalább mi is pihenünk rendesen.

Vannak negatívumok amikről nem szeretnék elfeledkezni. A csodálatos szoptatásnak is vannak árny oldalai. (leszögezem, hogy szoptatok amíg csak tudok, nem ellene lobbizok, csak sokszor ezekről nem szól a fáma)

-itt vannak a méhösszehúzódások, ami néha felért egy kisebb szülési fájdalommal

-szopi után irány a WC, mert az összehúzódásoktól átázol (közben büfiztesd a gyereket)

-néha nem sikerül olyan pózt felvenni ami kényelmes még tíz perc után is (ez az én hibám)

-utálom a melltertóbetétet, mint minden betétet, de muszály (az AVENT a legbüdösebb mindközül, már 3 félét kipróbáltam)

-néha beszorul a büfi és akkor: Jönnek a gondok, a zűrzavar.... (Junkies után szabadon)

-szopi, büfi, fejés,(néha evés) szopi, büfi, fejés, szopi, büfi,fejés....

Folyt:

-én nemtudok zokniban és gatyában lenni az ágyban, mivel én fekve szoptatok ezeket mindig le-fel húzgálom naponta ezerszer

-ahhoz, hogy sok tejcsi legyen enni kell és nem is akármiket (a csokiskeksztől meg olyan szorulásom lett, hogy csak na) nem merek a mérlegre állni :-(

- a hasam még mindig elég nagy (kb. 5 hónapos terhesnek felelek meg)

- nincs időm zuhanyozni, hajatmosni, még néha a fogmosás is gondot okoz...stb

Hirtelen most ennyi jutott az eszembe :-)) Porontyot lepasszoltam 2 napra a nagymamácskájához, azt hittem, hogy tyű de jó lesz, mert csak Lénárddal kell foglalkozni, aki sokat alszik és tiszta Hawaii lesz, hát nincs. Nem akar aludni, enni is sokkal többször eszik mint szokott, érzi, hogy valami más mint szokott lenni :-D

Holnap jön Anya és átveszi a babázást kicsit, én meg végre kimoshatom a hajamat :-)

Ma kijött a saját védőnénink, mert mikor hazaértünk még beteg volt.

Rávilágított, hogy a gyermek nem tölt elég időt a kiságyában és vissza kellene szoktatni. A feneke kicsit piros, jobban odafigyelni és mással kenni. Este nagyobbakat szoptatni és kevesebbszer akár teával pótolni, mert nagysúlyú (???). Aludnom kéne napközben és többet fejni.

Amit nem is említettem, hogy már párszor előkerült a cumi, mert nem tudtam vele mit kezdeni mikor tele volt a hasa, tisztában a feneke és még mindig sírt. (cumi ellenes vagyok, de kisgyerek mellett az ember ne legyen tele elvekkel, mert rosszabb lesz feladni)

Minden más tökéletes.

Hízott 11 dekát. Egy szopira megeszik 70 grammot, alszik (általában) 2 óra hosszát. Szépet kakil (ezt a védőnő mondta, nem tudom milyen lenne ha csúnyát kakilna) Leesett a köldökcsonkja, de még pár napig ápolgatni kell, és a víz még tabu. A bőre szépen javul, pedig ritkán tudom teljesen bekenni, mert attól kiborul a gyerek. Általában váltva vagy a lába vagy a keze kerül bekencére. Karmol az én drágám, ezért valszeg lassacskán megejtünk egy manikűrt. Nem bukik, inkább csuklik egy sort. Nem mindig sikerül büfizni, mert bealszik a cicin és akkor volt büfi nincs büfi, majd egyszercsak nyüszög párat, anya ugrik felkapni és akkor jön ki a fölös levegő. :-D

Én még mindig vérzek, de aszonta védőnéni, hogy az a jó, mert tisztulok. Hát bírná ki ő... anno ilyenkorra már rendben voltam. UTÁLOM!!!!

Asszem más bajunk nincs. :-)))))

Nos, emlékül a száraz tények helyett :-)

Szerdán számítottam rá, hogy bent tartanak, de titkon nagyon reménykedtem abban, hogy nem indított szülésben lesz részem, mert nagyon féltem, hogy az hosszú és lassú lesz.

Hál'Istennek a szervezetemben bíztam és az utolsó pillanatban meghozta a tőle várt változást. :-D (azt, hogy ezt csak az utolsó pillanatban jelezte nem róvom fel neki hibának, mert kárpótolt )

Mikor a szülőszobán jelentkeztem láttam a szülésznők meg nővérkék arcán, hogy nagyon nem örülnek nekem, mert arra számítottak, hogy ebből a szülésből csak késő este lesz gyerek, addig meg itt fogom foglalni a helyet. szerencsémre éppen csak egy kismama volt rajtam kívül, aki viszonylag hamar (érkezésem után fél órával) megszülte csepp gyermekét. Olyan jó volt hallani, hogy sírdogál, mert akkor már tudtam, hogy nemsokára nekem is a kezemben lehet a gyermekem, akiről addig csak annyit tudtam biztosan, hogy fiú lesz és valszeg Péter :-D

Gil érkezése után sokkal könnyebben ment minden, mivel unatkozott, ezért engem szórakoztatott. Piszkálta a gépeket, engem... stb. Hozott nekem pogácsát, a szülőszobába!!! Na sokmindenre volt gondom, de enni azért nem nagyon akartam :-))

Néha egy-egy korty ásványvíz nagyon jólesett, de ennyi. A gáztól néha elveszítettem a külvilággal a kapcsolatom, de a fájásokat csak tompította. Poronttyal anno nem kaptam, igaz nem is kértem, de a franc se tudja, hogy jó volt e, mert mikor nem szipákoltam, sokkal nagyobb erővel törtek rám a fájdalmak, mellyeket akkor kibírhatatlannak éreztem. Ahogy telnek a napok, úgy szépülnek a dolgok.

Egyszercsak szóltak, hogy szülünk és passz. Na ezen én is kicsit meglapődtem, de nagyon feldobott, hogy itt a vége. Pillnatok alatt szétkapták az ágyat, kaptam szép zöld csizmát és lehetett nyomni ezerrel. Három nyomásból kibújt a fiatalember. 1-2-re a fejecskéje, 3.-ra a teste bújt elő. Olyan jó volt, hogy a lábam között tették rendbe, mert így mindent láthattam. Anno Porontyot messzebb vitték és a mellemre is már csak "tisztán" tették. Most meg miután Gil elvágta a köldökzsinórt rögvest a mellkasomra fektették Lénárdot, aki azonnal meg is nyugodott, mert ordított szegénykém mikor meglátta a napvilágot (vagy engem, nemtom??!)

4 öltéssel varrtak össze, amiből most nem éreztem túl sokat szerencsére. 2 óra pihenő következett, amiből egyet együtt tölthettünk hárman. Nem tudtunk betelni vele, pedig olyan kis maszatos, ráncos kis tünemény volt, ahogy ott szopizott. Az első pillanattól úgy eszik, mint aki az életéért küzd :-D A maradék egy órában telefonálgattunk, meg Gil felhozta a kocsiból a babacuccost. Anyáék és a nővérem kint vártak, mikor elvitték Lénárdot láthatták egy pillantra, nagyon tetszett persze nekik. Engem is megvártak, hogy egy pillanatra megpusziljanak, gratuláljanak..stb. Jó volt, hogy tudtam velem vannak, ha csak lélekben de akkor is ott vannak és várnak.

Osztályra 8-kor kerültem. 3 ágyas szobába, harmadikként. Viszonylag normális csajok mellé, ők hétfőn szültek. Az egyik baba császáros volt, így arról is sokat megtudtam.

Őket pénteken hazaengedték, de már délben új szobatársakat kaptam szerencsére, mert két tündéri csajjal hozott össze a sors. Azt hiszem elég annyi, hogy az egyik  leányzó állatmentő a másik tanárnéni. Remélem megtaláljuk egymást még, mert igazán jól kijöttünk.

Jobbra tőlem Flórián baba, balra Hanna baba szuszogott, mindkettő gyönyörű kis csöppség volt. Hanna volt az osztályon a legkisebb, így ő a Minimanó nevet kapta a csecsemősöktől. (35 hétre császárral született, de nagyon formáska volt)

Szerencsére első perctől müködtek az ösztöneim, így igazán jól átvészeltük a kórházban töltött napokat. Az osztályos nővérkék általában nagyon kedvesek és aranyosak voltak, de a csecsemősökről inkább nem is nyilatkoznék, mert mindkét szobatársam első gyermekes volt és rengetek kérdésük lett volna, meg kicsit bénáztak is néha, de le se sz@rták őket, még akkor se mikor szóltak, hogy egy kis segítségre lenne szükségük. Én legjobb tudásom szerint próbáltam segíteni, de mindig hozzátettem, hogy én csak a saját tapasztalataim és tudásom alapján mondom amit mondok, nem biztos, hogy az mindenkinek jó ami nekem.

A dokim mindennap rámnézett, de nem vizsgálgatott, csak szóban intéztük. Utolsó nap volt varratszedés és vizsgálat, mindent rendben talált.

Utolsó nap volt egy próbaszopizás Lénárdnak, mert előző nap fogyott kicsit. (Persze 3 szor összetrotyizta magát szegénykém). 50 grammot szopott, azt mondták, hogy több mint jó!!!

3800 grammal született és 3750 grammal jöttünk haza!  Upgar: 10/10 Minden tervszerűen alakult. Szegénykémet megszúrták indulás előtt, na azt én se kívánom senkinek, hogy a 4 napos babáját szúrkálják, mert a szivem szakadt meg, de tudtam, hogy 20 betegségre szűrik Szegeden, ezért inkább kibírtuk valahogy.

Anyáék hoztak minket haza. Itthon várt Poronty Gillel, meg a nővéremék. Nagyon jó volt hazaérkezni, csak rettentő fáradtnak éreztem magam. Lénárd a kocsiban elaludt rendesen, mert szinte fel se lehetett költeni. Szegénykémnek biztos nehéz volt a kinti januári levegő.

Az első éjszakánk nem volt túl fényes, gyakran kelt, szopizott, nézelődött. Volt, hogy 10 percenként, volt, hogy 2 óránként kelt, de ordítani csak tisztábatételkor ordított. Este nem rendeztünk nagy fürcsit, inkább csak olyan popsimosást, mert nem akartuk nagyon macerálni szegényt, meg reggel mosdatták a kórházban. A köldöke nagyon szépen szárad, az egyetlen ami zavar, hogy nagyon száraz a bőre. Azt mondták, hogy mivel túlhordásos volt, kiázott és ennek le kell hámlania. Kenegetjük, kaptunk rá kencét meg olajozzuk.

Volt kint a védőnő, ma jön a gyermekorvos. Nagyon meglettünk dicsérve, minden szempontból. Olyan jólesett, de tudtam, hogy így lesz, hiszen tökéletesek vagyunk természetesen!!!! :-)))))

Nos, hát hirtelen ennyi jutott eszembe, bocsi a hosszaságért, de még így is lenne miről írni.

Ez még kórházi fotó.

Hazaérkezéskor.

Első éjszaka előtt, már hálózsákban.

Amíg a szobája szellőzik, ő békésen pihen.

Készülök a hosszabb beszámolóval, meg fotózkodunk is rendesen, de még nem állt be a napirendünk így elég nehezen kerülök gép elé, de ígérem...

Ma azaz vasárnap délben hazaérkeztünk Öcsi meg én.

Amint láttam Gil megírt sokmindent kivéve azt, hogy Öcsi neve hivatalosan Apjaneve LÉNÁRD lett. A szülőszobában Gil volt az erősebb, aki nemtom, hogy a perc hevében vagy már régóta tervezett merényletet követően, de ragaszkodott az általam favorizált névhez. Kisebb vitát követően (ránkszóltak, hogy jó lenne dönteni) maradtunk ebben az "erős mint az oroszlán" jelentésű névben. Szerencsére ezt nem lehet nagyon becézni :-)))))

A rövid beszámoló: (hosszú majd később)

14-14.30 óra NST, semmi jele semminek

14.30-14.45 vártam a dokim (több keményedés, de kibírható)

15.00-ig vizsgálat, NST értékelése, megbeszélés. Konklúzió: maradok, indítja a szülést

15.30-ig hívom Gil-t, anyáékat... húzom az időt, ezalatt beparázok, hogy szülni fogok és egyre nagyobbodnak a fájások, összehúzódások

Jelentkezek a szülőszobán, ahol felveszik az adataimat

16.00 ágyra kerülök, NST folyamatosan,, lassan Gil is megérkezik

17.00 szipákolok egy kis gázt, mert nem akartam kihagyni és a fájások is nagyon erősek

18.00 pontban megérkezik Lénárd!!!

Leírhatatlanul szép és formás. Hangosan felsírt. Elfelejt az ember minden fájdalmat, kínlódást. Gyorsabban jött mint Poronty annakidején, pedig ő is olyan volt egy gyorsvonat.

Hála istennek szépen szopik, nem sárgult be egy grammot sem. Tejem van bőven, eszek mindent amit lehet, hogy legyen is!

A kórházi élményekről később. Most még élvezem kicsit, hogy itthon vagyok és próbálok pihenni, mert ott nem nagyon lehetett.

Köszönök mindenkinek mindent, majd jövök-olvasok-válaszolok-kommentelek...stb

Lénárd itt szuszog a szobában, Poronty boldog, hogy hazajöttünk... én már nem éltem hiába!!!!!!!

Ma 18:00-kor megszületett Öcsi.

3800 gramm, 55 centi és ami a legfontosabb, hogy a várakozásoknak megfelelően fiú. Tehát minden tekintetben gyerek!

Szerintem könnyű szülés volt, de szinte biztos, hogy Neki erről más a véleménye.

Holnap kaptok egy képet is, de ma már túlvagyok 6 haver személyes gratulációján, ezért ez is nagy fegyertény, hogy ezt a rövid hírt össze tudtam hozni.

Üdvözlettel: Gil

Lassan készülődök az induláshoz, kissé vagyes érzelmekkel.

Viszem a csomagocskámat, mert úgy döntöttünk, hogy a dokira bízom magam. Ha ő azt mondja, hogy maradjak, maradok és szülünk. Ha ad még időt akkor hazajövök. Porontynak is összepakolásztam, beadom anyáékhoz, ha szülünk ő ott marad éjszakára. Gil-t is felkészítettem, hogy mi legyen ha maradok.

Este félóránként feszített a hasam, egy kis derékfájással kombinálva. Azt hittem tényleg beijedt, de aztán éjfél körül elmúltak a fájások. Lelkileg úgy gondolom készen állok, inkább az zavar, hogy így tovább fog tartani a dolog mintha itthon szépen lassan vajúdunk, aztán útrakelünk...stb.

Nos, lesz ami lesz. Hírekkel szolgálunk mindenképpen azt megígérem. Kkérlek szurkoljatok, szorítsatok meg minden, mert azért a zabszem az ott van az alfelemben még akkor is ha tudom, hogy mi vár rám (legalábbis azt hiszem tudom) :-D

Ma rekordot döntöttem, mert fél 4-re végeztem. Eredmény nem túl sok, de a lepényemre már azt mondták, hogy másodfokban érett!!! Hurrá Megerősített egy másik szonográfus a hitünkben, hogy jó nagy lesz a baba (hozzám képest) és tutira fiú! Mindent jó alaposan megnézett, mert bent volt Anya velem és Nagyinak mindent szépen végigmutogatott. A veséjét nagyon megdicsérte :-) Volt áramlásmérés: aortában meg köldökzsinórban, az is nagyon jó lett. Azt modta a néni, hogy se UH-on se NST-n nem fogják tudni soha megmondani, hogy mikor szülünk. Lehet ma este, de az is lehet, hogy csak egy hét múlva :-S

Volt Nst, ami semmi érdekessel nem szolgált :-( Öcsi főképp aludt. Volt vizsgálat ami szintén ugyanazt az eredményt hozta amit eddig általában, csak annyival több, hogy nem 1 ujjnyi hanem másfél :-)

Ami fejlemény, az annyi, hogy holnap ügyel a doki és azt mondta, hogy ha gondolom és vannak fájások akkor akár tehetünk is valamit azért, hogy Öcsi kibújjon. Nem tudom, hogy akarom e??!! Azóta ezen gondolkozom, hogy ha holnap du. megyek akkor tudjam pontosan, hogy mit akarok. Szülni vagy majd inkább várjunk még egy kicsit. Viszont jön a hétvége... szóval most a gondolkozás, tanakodás fázisában vagyok. Este eldöntöm, lehet holnap este szülünk :-))))

Egész nap vannak keményedéseim, a derekam is fájdogál hozzá. (Főleg egy padon várakozva egyész délután) Lehet Öcsi megijed és kibújik? Azt olvastam, hogy mikor egy kismama megtudja, hogy indítják a szülést, akkor általában előző este beindult magától... valszeg a szorongás meg abefelé fordulás miatt, na kiváncsi vagyok????

Már mindent kivasaltam, most épp mosok, aztán megyek mosogatni, majd jön a porszívó...stb

"Ördögűzés" címszóval mindezt tempósan... igaz elég kevés már az oxigén, de legalább rend és tisztaság lesz mégha a fiatalúr bent is marad. Poronty ma jön haza!!! Olyan csendes volt itt minden, meg furcsa, hogy csak aludtam-ettem. Estétől újra legózhatok, meg babát öltöztethetek, pónizhatok. Már úgy hiányoztak ezek az elfoglaltságok :-))))

Az NST.n nyugton volt Öcsi... na de tegnap este hisztizett a lépcsőzés miatt. Semmi másra nem volt jó az egész csak ara, hogy izomláza legyen a lábamnak, meg fél óráig fújtattam utána.

Amint lesz valami jelentkezem... ma délelőtt fájdogált a derekam, de lehet, hogy az is csak a lépcsőzés miatt van :-)))))

Irigykedem PicurAnyura (persze csak jó értelemben) a kezében tarthatja a csepp fiát. Túl van a nehezén...csodálatos dolgott élhettek ma át. Micsoda boldogság egy várva várt gyermek születése, és micsoda csoda, hogy egy csepp fiúcska ma meglátta a napvilágot és a szüleit. Ismerkedhetnek egy életen át. Nagyon jó helyre rakta be a pici fenekét ez a legény.

Én meg mehetek lépcsőzni :-(

Szinte naponta többször a lelkemben újra meg újra átélem a kislányom születését. Próbálom bevonzani azt a gyors és szép szülést amiben 4 évvel ezelőtt voltam. Kezdek néha aggódni is, nehogy gond legyen a "túlérettség" miatt... szeretnék már szülni!!!!!!!!! Remélem hallja az akinek kell :-)

Túlvagyok az NST-n... vannak méhösszehúzódások és van ami kb két percig is kitartott rendesen (100), de eredménye még nincs. Hátha majd éjszaka. A dokimat elhívták így vele nem is találkoztam. Legközelebb vasárnap 9.30 újra NST.

A védőnéni is hívott. Azt mondta félig viccesen, hogy van nálunk lépcső ha gondolom esetleg sétálgathatok rajta az szokott segíteni... lehet megpróbálom :-)

Kristóf útnak indult, olyan izgalmas... lehajrázott minket :-)

Én 12.40-re megyek dokihoz, hátha addigra nálunk is lesz valami. Milyen fura lenne, ha pont egyszerre szülnénk??!!

Tegnap este próbáltuk "mérgesíteni" a fiatalembert, de néhány keményedésen kívül semmi mást nem produkált. Kicsit remegtettük, meg kopogtunk neki, de semmi. Nagyon befészkelte magát. Nem is tudtam, hogy ennyire jó lehet odabent. :-)))

Ma Poronttyal kosárvadászatra indultunk. Méregdrága fonott kosárkák, szép anyaggal kibélelve. Találtunk is szépeket, jókat... hát költöttünk rendesen. A szép új lakásban a cuccok mégsem állhatnak cipősdobozban? :-)

Épp a JYSK-ben voltunk, mikor kiszúrtam egy kis diófa padot. Az egyik ablak előttre szeretnék egy kis ülőalkalmatosságot, de nem lehet támlája, mert akor nem tudom kinyitni az ablakot :-( Egész pofás volt és AKCIÓS! Gondoltam ugrálni nem fogunk rajta, de ülni talán igan, sőtt még az is eszembe jutott, hogy az előszobába is milyen jó lenne, ha ülve lehetne a cipőt felkínlódni és nem féllábon ugrálva... na szóval már láttam magam előtt a szerzeményeket mikor gondoltam azért egyszer ráülök, hogy milyen???!! Nem kellett volna, mert összeszakadt én meg seggreültem. Na terhesen feltápászkodni egy összetört, beszakadt padról... no komment! Eladó egy szál se, már csak akkor mikor romeltakarításra került a sor. Elnézést kértem és próbáltam megérdeklődni, hogy talán nem rendeltetésszerűen ültem le vagy ez nem egy pad??? Az volt, azt mondták két embert megbír ha nyugton vannak rajta!!!! Éppencsakhogy nem röhögtem el magam. Mit gondolt, hogy trambulinnak használtam, de azt is mondták, hogy nem az én hibám, mert mindenki ráül. A mocskos vásárlók hát nem kipróbálják!!!??? Ezekután nem volt túl sok bizodalmam, pedig azt mondták, hogy eddig még egyet sem hoztak vissza. Gil általában 100kg-on felül van, igaz ehhez kishíjján 2 méter magas, de ezek után még a gyereket sem engedném ráülni akkor meg minek????

Még 15 perc után is dobogott a szívem rendesen. A hirtelen rémület nem tesz jót egy másnapra kiírt kismamának, de túléltük. Igaz ma egész nap fájdogált a hasam, de egyenlőre még mindig semmi...

Na ami még bosszant, hogy elég spórolós vagyok. Van is lelkiismeretfurdalásom a mai túlköltekezés miatt, de amitől még idegesebb vagyok, hogy a TESCO-ban megint átvertek egy ezressel. Poronty foglalkoztatóját kétszer ütötte be a csajszi. Olyan kedves volt meg mosolygós, erre itthon látom, hogy ez van MÁR MEGINT!!! Engem ott minden alkalommal palira vesznek, ezért is utálom!!! (Hányós smile)

El se hiszem, hogy kibírtuk eddig... semmi jele nincs még, hogy Öcsi érkezne, de várom minden pillanatban. Holnap megint vizsgálódunk "odabent"... én mindig pénteken kerülök kórházba, tuti most is a hétvégét fogom ott tölteni, mert akkor még a fű sem nő. :-((((